2011. április 30., szombat

Szénaillat

Szert tettem egy sarlóra, vágom a füvet ezerrel! Ettől a 4 mangalicám is nagyon boldog, napi 2 talicska friss vegyes füvet falnak fel nagy élvezettel, hogy utána a kicsócsált kis fűcsomókon fetrengjenek kéjelegve, tele hassal a napon elnyúlva elégedetten. Olyankor mindig azt gondolom, h biztos most híznak fejlődnek ezek a kis mihasznák. Na nem annyira a fűtől, az előtte elfogyasztott szemes kukoricától, árpától, napraforgótól.
Na de! A széna! Néha elkap a hév, a friss fű sercegése a sarló alatt is arra sarkall, h még, még, vágjak még! Az idén úgyse érek a végére :) Ezt a fölösleget a nap szépen megszárította, gyönyörű színű, illatos széna lett belőle. Forgattam, gyűjtöttem, hát azt az illatot! Mindenkinek erről beszéltem, ezt már nem lehet fokozni! Mégis lehet. Éjjel esett egy kis eső, reggel szokás szerint felkapom az Eszterházy kockás sárga, szürke, piros színű gumicsizmát és "turnéra" indulok a tanya körül és akkor éreztem meg! A nap már sütött, a vizes széna illata pedig, gyerekek, komolyan azt hittem nem mozdulok el onnan napestig! Amikor tavaly éreztem vmi hasonlót, akkor már tudtam, h az Anyák napi reggeli az ott fog zajlani a gyümölcsösben, abban az illatban, miliőben, madárcsicsergésben. Ott zajlott:))
Keresgéltem a neten, hogyan is néznek ki azok szénaboglyák (belülről) amiket Kalotaszeg környékén látunk mindig, aminek a csúcsából kiáll egy "bot". Nem találtam meg sajnos, pedig nagyon szeretném így tárolni a szénát, ez biztosan nagyon hasznos lenne, mint a régi jól bevált dolgok általában.

2011. április 17., vasárnap

Akkor vessük el kézzel!

A "baj" ott kezdődött, h kedvenc traktorunk (ami nem a miénk) valamiért nem szokott vetni! Semmit. Ő más munkákra van kitalálva úgy látszik. Így aztán amikor a szemközti táblán megjelent a kukorica vetőgép, amit én már izgatottan vártam, az most egy sárga szupercsodamasina volt, azért kimerészkedtem a tábla szélére, illedelmesen bevártam míg odaér és megkérdeztem a sráctól, elvetné-e egyúttal az én kukoricámat is ezzel a verdával? Egy fura grimasszal rámnézett, mint aki azt kérdi, mért is él az ilyen egyáltalán, ráadásul itt az Isten háta mögött biztos nincsenek is épeszű emberek és rövidre fogta a választ: Nem! Olyan egyértelmű volt, h nem is tudtam tőle mást kérdezni.
Megértettem, meg hát! Sóváran néztem, milyen gyorsan, szépen elveti azt a sok hektárt és már ott se volt!
Csak a gond maradt, akkor most ezt ki fogja nekem elvetni! Nem szívesen vállalja senki, mert L alakú, szabálytalan, kicsi,  3500 nm. Világos .  Mindenki a legvégére hagyja, utolsónak talán vki megcsinálná....
Akkor jött az Isteni szikra, elvetem kézzel! Van itt egy sorjelző, öt sort húz, ezt még a tanya előző gazdái felejtették itt, megfogtam és kitört a nyele :o))
Nem baj, jó így is, bejelöltem, naná adjunk a formára, legyenek egyenesek azok a sorok aztán kapával végighúztam a sort és poty-poty belepotyogtattam a kukoricaszemeket, amit előzőleg a legszebb, legnagyobb tavalyi csövekből morzsoltam le. Nincs lecsávázva, kit érdekel, beteg nem lehet a növényke, kapálva meg úgyis lesz amikor kell. Ráadásul így egy menetben a különböző tök-fajtákat is el tudtam vetni, nagyon sok féle szépséges és jóságos fajta tök vetőmagját gyűjtögettem össze, lesz a mangalicáknak télire, lesz narancsszínű dísztök, óriás sárga tak.tök, sütőtök, főzőtök meg minden!
Szomszédom kicsit hitetlenkedve nézett, mondta, h mire a végére érek az eleje kibújik és kezdhetem kapálni :o))
Azért szurkol nekem! A lányom meg segített is! Marci is bepróbálkozott, neki marokszám jobban ment, néhol majd seprűcirok csomóban bújnak ki a növénykék, azt kis Marci vetette, majd tudni fogjuk :o))
Szorítsatok, h ne essen addig az eső, míg kész nincs, mert akkor tényleg sose végzek vele :o))
Nyárra viszont már ilyen szép kukorica lesz belőle :

2011. április 13., szerda

Igazítok

Ez a John Deere traktoros sztori félreértősre sikerült, bocsi!
Szóval, ő úgy a kedvencünk, h sajnos nem a mienk! A kedvenc, azért mert a szemközti több hektáros szántófölddel egyszerre (ez szintén nem a miénk ) a mi kis 3500 négyzetméter szántónkat is műveli. ha épp elcsípjük és van ideje., ilyenkor aztán Marci a 4 éves kis unokám bevágódik a vezető bácsi mellé és ki se jön onnan,amíg kész nincs minden! A sofőrnek hasonló korú unokái vannak, tudja mi kell az ilyen kis lurkóknak! Ha nem látja Marcit a tanyán, már érdeklődik : Marcipán? Oviban? Aranyos. Pár napja meséltem Attilának, h egy rozoga fűnyírón kívül nincs semmi kisgép, pedig jól jönne néha, erre most felvágok egy ekkora batárral, nagyon jó! Adri az a zetor nagyon szuper, én is örülnék egy ilyennek :o)) És igen azt házilag is jól lehet bütykölni, látom a szomszéd Gyurit, neki van egy ilyen verdája és mindent megcsinál vele!
Marcinak persze ez a traki is szerelem. A 3. szülinap fő attrakciója volt, amikor az udvarunkban állt a traktor, feldíszítve és hát a torta mi más lehetett mint a nagy bűvös Taktóóó :o))

2011. április 8., péntek

A fehér porcelántál titkai :o))

Végre előkerült a rejtekhelyről, ahova magam elől dugtam el még karácsonykor! Akkor kaptam a lányomtól ezt a szépséget! A végtelen egyszerűségével, hófehér tisztaságával tündöklő pocelántálat.
Valamiért nagyon vonzódom ezekhez a régi, agyonhasznált, hullámos szélű edényekhez, tányérokhoz, aminek a mélytányérja olyan öblös, h a legéhesebb ember is beéri egyszeri szedéssel, ha ebből eszik. Na és mert apám, anyám ünnepi edényei is ilyenek voltak...
A lányom pedig kifigyelte ezt és meglepett vele! Tartogattam, tartogattam, vmi családi ünnepre, amikor majd nem is leves, ahhoz talán kicsi..., vmi más kerül bele,  talán pörköltet tálalhattak benne régen, olyan kis nagyon helyes!!!
Aztán ma délután megint belehúztam a kinti munkákba, még rőzseszedés, kévébekötés is volt és jól megéheztem. Nagyon fajsúlyos kaja már nem jöhetett szóba, de egy salátát szívesen vetítettem be lelki szemeim elé :o)) Gondolkodtam mi van itthon és összeállítottam a következőt : Egy fej zöldsaláta, 2 újhagyma és nagy csokor snidling a kertből, uborka, 3 főtt tojás, olivaolaj, só, bors. Olyan, de olyan jól nézett ki, h méltó tálalást kerestem neki és akkor történt, h bementem érte! A tálért! és telitalálat volt, ezek a színek a fényes fehér tálban. Forgattam a kezemben még üresen, elképzeltem kik örülhettek már neki, éreztem jó emberek lehettek! Vigyáztak rá nagyon, hisz hibátlan. Talán csak ünnepkor vették elő, de lehet, mindig csak dísz volt az üvegszekrényben!
Én használni fogom! Akarom! Ugye nem baj :o))

2011. április 7., csütörtök

Szántóföldön

Tavaly ősszel kedvenc traktorunk a zöld John Deere csodaszépen felszántotta,  a tanyát L alakban körbevevő szántót. Nagyon vártam, h most is megjelenjen a szemközti földeken, az aktuális munkagéppel a háta mögött, jelesül a kombinátort, amivel meg elsimítja porhanyítja a földet. Előkészíti a talajt a vetéshez. Megérkezett! Igen, megcsinálja,  körbefutja az én földemet is.
Gyerekek, ilyen szép talaj már régen volt itt! A francba azért nem mindegy milyen verda futkos azon a földön, melyik milyen munkát végez!

Tavalyi biobúzánk Kis Marcival :o))

Ráadásul jó gazos is mindig a földem, én nem engedek ide vegyszert, magam kapálgatom a kultúrnövényt, hát a szezon végére azért már szép nagy a gaz is, nem csak a kukorica.  Most meg olyan tükörsima, morzsalékos a föld, legszívesebben végigsimítanék rajta a tenyeremmel :o))
Fogtam 2 nagy vödröt,összeszedem azt a néhány tarackgyökeret, amit kiszántott a gép, ne fakadjon vissza, több bajom lesz a kapálással, mintha most szépen összeszedem.
30 fok meleg volt, a nap égetett, le is dobtam cipőt, zoknit, az ilyen finom földet mezítláb kell élvezni!
Bokáig süppedt a lábam, masszírozta a talpamat, élveztem nagyon! A szomszéd is átjött megnézni, mit mászkálok az üres szántóföldön. Megállapította, h szép munkát csinált a gép, jó kis magágy a kukoricának. György napra a földben a helye! Nekem meg a napozóágyon, kipihenni a fáradalmakat! :o))

2011. április 4., hétfő

Kicsit kisebb tanyát! :o))

Ilyenkor tavasszal mindig rinyálok a méretek miatt! Megszoktátok már, igen, lassan én is! Na de azért mégis! Normális az, hogy 1 hektárt próbálok művelni,rendben tartani több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel? Az persze nagyon jó amikor van segítség! Mint a hétvégén, a canna ültetéshez, ásáshoz, kapáláshoz, szalonnasütéshez, az üveg borhoz! :o)) Szépen mennek a dolgok egyébként. Amiket elkezdtem, amiről írtam, azzal haladok. Megy a böjt, a jóga, a biokertészet, kikeltek a csibék.
Ami pedig a legklasszabb az az időjárás, meg a hatására előbújó rengeteg virág, az üdezöld fű -frissen lenyírva - , a virágzó barackfák és a megújuló kerti tó.  Tavirózsák, kolokánok, aranyhalak, mindenki a fedélzeten! A veteményes kert lassan megtelik, szépen sorolnak a borsó és tsai. Egy jókora rész pedig a palántákra vár és ez most az új stílus jegyében nagyon különleges lesz, tiri-tarka látvány, a haszonnövények közé mindenféle színfolt kerül majd, körömvirág, büdöske, kapor, stb.
Hú, izgi lesz biztos!