Szénaillat

Szert tettem egy sarlóra, vágom a füvet ezerrel! Ettől a 4 mangalicám is nagyon boldog, napi 2 talicska friss vegyes füvet falnak fel nagy élvezettel, hogy utána a kicsócsált kis fűcsomókon fetrengjenek kéjelegve, tele hassal a napon elnyúlva elégedetten. Olyankor mindig azt gondolom, h biztos most híznak fejlődnek ezek a kis mihasznák. Na nem annyira a fűtől, az előtte elfogyasztott szemes kukoricától, árpától, napraforgótól.
Na de! A széna! Néha elkap a hév, a friss fű sercegése a sarló alatt is arra sarkall, h még, még, vágjak még! Az idén úgyse érek a végére :) Ezt a fölösleget a nap szépen megszárította, gyönyörű színű, illatos széna lett belőle. Forgattam, gyűjtöttem, hát azt az illatot! Mindenkinek erről beszéltem, ezt már nem lehet fokozni! Mégis lehet. Éjjel esett egy kis eső, reggel szokás szerint felkapom az Eszterházy kockás sárga, szürke, piros színű gumicsizmát és "turnéra" indulok a tanya körül és akkor éreztem meg! A nap már sütött, a vizes széna illata pedig, gyerekek, komolyan azt hittem nem mozdulok el onnan napestig! Amikor tavaly éreztem vmi hasonlót, akkor már tudtam, h az Anyák napi reggeli az ott fog zajlani a gyümölcsösben, abban az illatban, miliőben, madárcsicsergésben. Ott zajlott:))

Keresgéltem a neten, hogyan is néznek ki azok szénaboglyák (belülről) amiket Kalotaszeg környékén látunk mindig, aminek a csúcsából kiáll egy "bot". Nem találtam meg sajnos, pedig nagyon szeretném így tárolni a szénát, ez biztosan nagyon hasznos lenne, mint a régi jól bevált dolgok általában.