2011. április 17., vasárnap

Akkor vessük el kézzel!

A "baj" ott kezdődött, h kedvenc traktorunk (ami nem a miénk) valamiért nem szokott vetni! Semmit. Ő más munkákra van kitalálva úgy látszik. Így aztán amikor a szemközti táblán megjelent a kukorica vetőgép, amit én már izgatottan vártam, az most egy sárga szupercsodamasina volt, azért kimerészkedtem a tábla szélére, illedelmesen bevártam míg odaér és megkérdeztem a sráctól, elvetné-e egyúttal az én kukoricámat is ezzel a verdával? Egy fura grimasszal rámnézett, mint aki azt kérdi, mért is él az ilyen egyáltalán, ráadásul itt az Isten háta mögött biztos nincsenek is épeszű emberek és rövidre fogta a választ: Nem! Olyan egyértelmű volt, h nem is tudtam tőle mást kérdezni.
Megértettem, meg hát! Sóváran néztem, milyen gyorsan, szépen elveti azt a sok hektárt és már ott se volt!
Csak a gond maradt, akkor most ezt ki fogja nekem elvetni! Nem szívesen vállalja senki, mert L alakú, szabálytalan, kicsi,  3500 nm. Világos .  Mindenki a legvégére hagyja, utolsónak talán vki megcsinálná....
Akkor jött az Isteni szikra, elvetem kézzel! Van itt egy sorjelző, öt sort húz, ezt még a tanya előző gazdái felejtették itt, megfogtam és kitört a nyele :o))
Nem baj, jó így is, bejelöltem, naná adjunk a formára, legyenek egyenesek azok a sorok aztán kapával végighúztam a sort és poty-poty belepotyogtattam a kukoricaszemeket, amit előzőleg a legszebb, legnagyobb tavalyi csövekből morzsoltam le. Nincs lecsávázva, kit érdekel, beteg nem lehet a növényke, kapálva meg úgyis lesz amikor kell. Ráadásul így egy menetben a különböző tök-fajtákat is el tudtam vetni, nagyon sok féle szépséges és jóságos fajta tök vetőmagját gyűjtögettem össze, lesz a mangalicáknak télire, lesz narancsszínű dísztök, óriás sárga tak.tök, sütőtök, főzőtök meg minden!
Szomszédom kicsit hitetlenkedve nézett, mondta, h mire a végére érek az eleje kibújik és kezdhetem kapálni :o))
Azért szurkol nekem! A lányom meg segített is! Marci is bepróbálkozott, neki marokszám jobban ment, néhol majd seprűcirok csomóban bújnak ki a növénykék, azt kis Marci vetette, majd tudni fogjuk :o))
Szorítsatok, h ne essen addig az eső, míg kész nincs, mert akkor tényleg sose végzek vele :o))
Nyárra viszont már ilyen szép kukorica lesz belőle :

4 megjegyzés:

  1. Ó édesanya és hogy haladtál vele? Mennyi van még hátra? Olyan ügyes bevállalós vagy, ezt biztos hogy senki nem hitte volna hogy 2 hektár földet valaki kézzel vet be! Dehát ha muszáj, muszáj!
    Ha már szülinapi buli nem volt, valamit kezdeni kellett az idővel nem igaz?
    Ügyes vagy!!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Komoly meló. Azért a srácnak mibe került volna?
    Erről jut eszembe, mikor jöttek hozzám olyan kliensek, akik a nagy munkákat a szomszéd asztalosnál rendelték, aki egyébként háromszor drágábban dolgozik mint én, rá szoktam kérdezni, miért nem mennek ugyanoda? Miért jönnek a szar munkával hozzám? Azt felelik, hogy igen, de ő nagyban gondolkodik, szarsággal nem foglalkozik.
    Igen? Na akkor tessék más asztalost keresni. S akkor pofára esnek, hogy mi van? Nem kell munka?
    Nem. Ilyen akkor nem.
    Emlékszem, voltam egyszer falun, mikor kisgyerek voltam, akinél voltam, a néni elvitt magával rozst aratni kézzel. Köténybe kellett leszemelni a magokat. Jól megáztunk. Nekem élmény volt. Lám, mégsem utáltam meg a kertes életformát. Csak lenne több időm. Egész nap benne bíbelődnék.

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Úgy látom akkor neked is lenne mit fejleszteni a tanyán (gépeket). Kár hogy annyit rá lehet költeni, hogy sose érsz a végére. Én is így vagyok ezzel (kellett vagy 2 év, mire azt mondom, hogy minden ami fontos és kell az megvan).
    De ne add fel. meglesz minden szépen lassan. Talán egy traki is:)

    L.K.

    VálaszTörlés