A fehér porcelántál titkai :o))

Végre előkerült a rejtekhelyről, ahova magam elől dugtam el még karácsonykor! Akkor kaptam a lányomtól ezt a szépséget! A végtelen egyszerűségével, hófehér tisztaságával tündöklő pocelántálat.
Valamiért nagyon vonzódom ezekhez a régi, agyonhasznált, hullámos szélű edényekhez, tányérokhoz, aminek a mélytányérja olyan öblös, h a legéhesebb ember is beéri egyszeri szedéssel, ha ebből eszik. Na és mert apám, anyám ünnepi edényei is ilyenek voltak...
A lányom pedig kifigyelte ezt és meglepett vele! Tartogattam, tartogattam, vmi családi ünnepre, amikor majd nem is leves, ahhoz talán kicsi..., vmi más kerül bele,  talán pörköltet tálalhattak benne régen, olyan kis nagyon helyes!!!
Aztán ma délután megint belehúztam a kinti munkákba, még rőzseszedés, kévébekötés is volt és jól megéheztem. Nagyon fajsúlyos kaja már nem jöhetett szóba, de egy salátát szívesen vetítettem be lelki szemeim elé :o)) Gondolkodtam mi van itthon és összeállítottam a következőt : Egy fej zöldsaláta, 2 újhagyma és nagy csokor snidling a kertből, uborka, 3 főtt tojás, olivaolaj, só, bors. Olyan, de olyan jól nézett ki, h méltó tálalást kerestem neki és akkor történt, h bementem érte! A tálért! és telitalálat volt, ezek a színek a fényes fehér tálban. Forgattam a kezemben még üresen, elképzeltem kik örülhettek már neki, éreztem jó emberek lehettek! Vigyáztak rá nagyon, hisz hibátlan. Talán csak ünnepkor vették elő, de lehet, mindig csak dísz volt az üvegszekrényben!
Én használni fogom! Akarom! Ugye nem baj :o))