A rönk

Ültem a vaskos farönkön, a szalonnasütő helyen. A közepe kicsit megkorhadt már, hisz' jó pár éve szolgál ülőkeként akár népes társaságban, kerti vigalomban, akár reggeli kávézóhelyként, ahonnan szépen sorjázhat a tekintet virágról-fára-faágról a szomszéd tanyára. Innen aztán jól látható az évszakok változása, igen jól!

Tavasszal virágültető-hely :))

Vörösboros, talpas pohárból kortyoltam a finom céklalevet, na nem mintha a jó vörös bor ellensége lennék, de most nagyon jól elvoltam a céklával. A biopiacon árulták a szomszéd standon. Azon gondolkodtam, vajon mit vesz ki belőle a 75 fokra hevítés? Így tartósítják, így nem kell bele semmi más. Nincs ízesítve sem, az idei nyár bőven ellátta ízekkel ezt a zöldséget is. 1,5 literes ásványvizes üvegben árulják, abba teszik a 75 fokos levet. Hogy mit old még ki a műanyagból is.... á, nagyon ráérős vagyok ma, hogy ilyeneken gondolkozom. Tényleg, a fene a kényelmes dolgomat! A másik stand ott kínálta a szép céklafejeket, persze én nem abból vettem! Naná, a készet, persze! Cseszd meg Margó, hogy akarsz te így megújulni, visszatérni a gyökerekhez, önellátóvá válni??? Innen csak 1 lépés már és megfázáskor is hamarabb bekapom majd a Kalmopirint, mint hogy egy jó hársteát főznék magamnak :(( No azt azért nem, nincs is gyógyszer a tanyán, teának való gyógynövény  viszont zsákszámra. Szeretem őket, váltogatom. Most a diólevélre kaptam rá, ezelőtt volt a zsurló kamillával, illetve citromfű csalánnal és nyáron menta, rozmaring.

A sok műanyag bútor közti szerény, kopott farönk :) a kedvencünk :))

Nyáron néha asztal...

Reggeli köntösben kapálás? Na ilyet se látott még az öreg rönk :))

 Itt a megfázós szezon. Múlt héten kis Marcit ápoltam, most magamat. Akkora a mandulám, mint egy hógolyó. Ha már szappant főzni sincs kedvem, akkor azért az már komoly :))) Á, sebaj, valamire biztos jó ez is! Estefelé bevackolódok a kemence mellé és a nagy meditációban, elkortyolgatom a mézes teámat. A jó dolgomat! Még betegen is irigyelhetem magam, nem?