Lehetnék akár boldog is...

Elmúlt Anyák napja, gyermekeim, unokáim felköszöntöttek. Fantasztikus nap volt!
Hosszú forróság, szárazság után ma reggel csendesen szemerkélő esőre ébredek. Behordom a napozópárnákat, egyebeket, megnézem a kiültetett palántákat, bíztatom őket, kitartás, itt az eső, már minden rendben lesz!
Olyan csendesen esik, hogy pizsamában, köntösben kiülök a kerti tó mellé egy padra, a nyírfa alá.
Na végre, hogy ide kerültem!
Az a látvány van a szemem előtt, amire azóta vágyom, amióta itt élek.
Egy ligetes, üdezöld, csupavirág nyugalom.
Cseresznyefa rengeteg terméssel, virágzó gesztenye, fűzfák, nyírfák, bodzabokrok, piros pipacs, fehér apró margaréta. A tóparton a sok féle virág, főleg irisz, most kezd teljes pompába merülni!
Vadgalamb iszik a tóból, a többi madár most csendben van, mintha az esőt várná.
Csend, béke, nyugalom.
Szóval, lehetnék akár boldog is!

Na, nézzük mit teremtek még, milyen problémát, hogy azért nehogy már jól érezzem magam!
Olvastam, hogy magunk teremtjük a gondok 70 %-át. Néha úgy érzem verem a 100-at!
Tudok én, ha akarok!
Magam döntöm el, reggel milyen lábbal kelek, milyen legyen a napom! Indulhat jól, rosszul!
Általában a jókedv mellett döntök, az öröm, a hála mellett!
Biztos kell néha ez a mocorgós kisördög is... de majd mindjárt jól a körmére nézek! :)))

Mégis!

Ha nem látnám a pazar napsütést, csak az útról behallatszó traktorok éledező zaját a szépségesen ócska piros MTZ-t, a szuper John Deert, vagy a tyúkok tojásüdvözletét az egymásba "szavába" vágó sztereo kotkodácsolást, akkor is biztos lehetnék benne: ez már a Tavasz!
Az elmúlt hosszú hétvégén a családdal is ezt hajtogattuk naphosszat, ezt háláltuk, a pillanat alatt kibomló virágokat meg nem győztük a fényképezgetni :))
No meg a gyerkőcöket:

Nem haladok!

Nem tudom mi van velem, vagy ezzel a tavasszal, valahogy nem olyan, mint az eddigiek, nem úgy megy a munka, ahogy kéne! Mintha a téli hideg még most jönne ki rajtam és gyenge még a napsugár, hogy "fagyos lelkemet" átmelegítse.
Úgy terveztem, hogy a tél végi, húsvéti böjttel (csak húsmegvonás), meg a januárban elkezdett jógával megadom a kellő lendületet magamnak a tavaszi kerti munkákhoz. Na ezt még nem érzem! A lendületet! Nincs, nincs, nincs!!!
A leglelkesebben ma is a fűtés és a szappankészítés ment! Apropó szappanok átköltöztek a http://szappanfalu.blogger.hu/-ra. Még nincs kész, de ott virít már jó pár szappancs :)
Meg úgy gondoltam, reggelente majd megalkotok egy "remeket", aztán irány a kert az udvar, a gyümölcsös, az ezer munka. Csinálom is, gereblyézés, metszés, rózsák, gyümölcsfák, akácok, de valamilyen címen mindig bent kötök ki! Már az éveim száma is gyanús lett, tán csak nem???  Vénülsz már Margó vagy mi a háncs? Na neee...:)) !!! Akkor meg? Napkitörés? No az már szimpatikusabb, áá, biztos ez az oka az én nagy lustaságomnak! Ha kiderül, megírom.
És igaz, hogy a szappanok átköltöztek de a húsvétváró szappantálat azért ide is kirakom:

Szappanok ...

A februári nagy hóban szappanjaim már az Ünnepre készülnek.
Túl merész vállalkozás volt?

Nagy-örömmel, szeretettel készültek  ... megmelengettek :)

Csak a feketerigó...

Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó

Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.

Ez a vers 2 dolog miatt jutott ma eszembe. Reggel egy feketerigó szökellt ki a hófehér havas udvarra az eresz alól :)
A másik, hogy ilyenkor a gyerekekkel, kis Marcival az Alma együttest hallgatjuk, ők is tüneményesen adják elő ezt a megzenésített verset.
Hát... betemetett ... bárhova nézek a tanya körül minden-minden hófehér (kivéve persze a feketerigót :)
A tyúkok, gyöngyösök még most dél fele is az eperfán csücsülnek, nem mernek lejönni.
Csalogattam kukoricával, búzával... semmi. Na majd megéheznek jobban és lejönnek.
Fölmentem a padlásra is, ilyenkor ugye egy jó gazda fölmegy :) a padlás jobb fele hómezővé alakult, mindenféle alakú kisebb-nagyobb buckával, jajjaj, gyorsan betömködtem a nagyobb réseket a cserepek közt. Olyan vízszintesen fújja a szél a havat, minden kis rést megtalál, hogy befújja. Én is találtam valamit, a jó kis szánkót!!! Le is hoztam, dolga lesz!
Kemence, kazán kifűtve, sütőtök sül a kemencében én meg szabira küldöm magam! Nem kell mindennap tüsténkedni, alkotni, matatni, esik a hó, irány a kemencepadka és egy forró tea, meg a gyönyörű kilátás a tájra.
 Ennyi ma elég is lesz. Persze, ha kis Marci mégis ki tudna jönni a városból, akkor beüzemeljük a szánkót, az biztos!

Kenyerem java :))

Hajnalban kidobott az ágy, vasárnap reggel van a gyerekek nincsenek itt, együtt kávézás így nem lesz, tej sincs, az meg hogy legyen, nekem min.1 órába telik, meg kilométeres földúton caplatás csatakos hóesésben, na nee...
Ideje átszokni a hosszú tejes kávéról, amiből 2 nagy bögre már hajnalban lecsúszik, a natúr, laza kávéra! Vagy semmire! Úgy emlékszem a szervezet éjszakai méregtelenítő programja egészen 9 óráig tart, én meg már hajnalok-hajnalán belerondítok a folyamatba,ááá!
Ledobom magam a szőnyegre, jóga. Szokásos 5 tibeti "újratöltve", a héten újra bevezetve a reggelekbe. Erőre kapok, kenyeret akarok sütni! Időről időre elcsábulok egy új receptre, újfajta kenyérre, aztán vissza a régihez, a mikor a mézes vízben felfuttatott élesztőt bekeverem az éppen található lisztjeimhez. Most kivételesen fehér kenyérre ácsingóztam, kevés teljes liszt azért ment bele, meg a héten érkezett a zabpehelyliszt, no abból is egy kevés. Ne kérdezzétek miért zabpehelyliszt, mért nem csak zabliszt... ez van a zacsin.
Jól bedagasztottam, közben a fejemben összeállt egy szappanrecept is :) Igazán illik hozzá, nem?
 :)))

A kenyér már lefotózva, megnézem a szappant is, szeletelhető már? Akkor azt is lekattintom :)
Addig egy kis ízelítő a legutóbbi termésből :

És a mai kecsketejes, spirulina algás, shea vajas, paradicsomos (kicsit bizarr összeállítás:)

Kikukkantok...

Kidugom a fejem a tanyából. Annyit voltam már benne december hónapban, elfelejtem lassan milyen a kinti világ! Persze jó volt, nagyon is jó odabent! Az ünnepek, a sokféle szappan készítés, csomagolás, ó, élveztem nagyon! Mindössze az állatok etetése és a fűtés volt, ami kiszólított a házból, szóval most friss szemmel nézek körül, mi is van itt, mi a legsürgősebb munka?
Igen, a tüzifa még nincs bepakolva, a kerti tó mellett elszáradt virágok "díszlenek", aztán rőzse mindenütt, azt fölvágni, összekötni, kemencébe kiváló. Ha meg már itt tartok, szétnézek az akácosban is, ezt minden évben metszegetem, mégis mindig hozza a rengeteg oldalhajtást, nem veszi komolyan a szándékomat, kívánságomat : azt szeretném, ha fölfele nőne, jó magasra, jó egyenesre, föl az égig :)) Persze gyorsan nő, de oldalra is ugyanannyit hajt minden évben. Lányaim, hosszú karú metszőollókat előszedni!
Aztán itt ez a disznóól. Pár éve bontott téglából építettük meg az ól kifutóját, de szétázott, szétfagyott, kilazultak a felső téglák. Nem tudom eldönteni, lebontsam, vagy meg lehet erősíteni egy cementes vakolattal? A mangalicák előszeretettel állnak a hátsó lábukon, az elsővel meg az akol tetején. Egyszer csak kidől a kucók meg a világgá.. :) Vagy ez a két malac "elfogy", aztán ne tartsak többet? Megfordult a fejemben, mert napi rendszeres gondozás kell nekik, nyilván, jókora kötöttség.... aztán most meg élvezzük a finomságokat, bármi kerül az asztalra , orjaleves, szalonna, pörkölt, vagy éppen thai kaja a tarja részből, mindig odavagyunk a gyönyörtől, olyan mennyei és nem hisszük el, hogy ilyen is lehet egy hús, vagy bármi! Akkor megint kedvet kapok, nem szabad ezt feladni! A tanyához hozzátartozik és kész! 4 malac nem a világ, csöves kukorica, takarmánytök majdcsak megterem az idén is! Meg a sok fű, a hullott gyümölcs, amit összeszednek, lelegelnek...
Na indulás, a rőzsét biztos fel kell aprítani és olyan szépen süt a nap, megkeresem a metszőollót :))