Kikukkantok...

Kidugom a fejem a tanyából. Annyit voltam már benne december hónapban, elfelejtem lassan milyen a kinti világ! Persze jó volt, nagyon is jó odabent! Az ünnepek, a sokféle szappan készítés, csomagolás, ó, élveztem nagyon! Mindössze az állatok etetése és a fűtés volt, ami kiszólított a házból, szóval most friss szemmel nézek körül, mi is van itt, mi a legsürgősebb munka?
Igen, a tüzifa még nincs bepakolva, a kerti tó mellett elszáradt virágok "díszlenek", aztán rőzse mindenütt, azt fölvágni, összekötni, kemencébe kiváló. Ha meg már itt tartok, szétnézek az akácosban is, ezt minden évben metszegetem, mégis mindig hozza a rengeteg oldalhajtást, nem veszi komolyan a szándékomat, kívánságomat : azt szeretném, ha fölfele nőne, jó magasra, jó egyenesre, föl az égig :)) Persze gyorsan nő, de oldalra is ugyanannyit hajt minden évben. Lányaim, hosszú karú metszőollókat előszedni!
Aztán itt ez a disznóól. Pár éve bontott téglából építettük meg az ól kifutóját, de szétázott, szétfagyott, kilazultak a felső téglák. Nem tudom eldönteni, lebontsam, vagy meg lehet erősíteni egy cementes vakolattal? A mangalicák előszeretettel állnak a hátsó lábukon, az elsővel meg az akol tetején. Egyszer csak kidől a kucók meg a világgá.. :) Vagy ez a két malac "elfogy", aztán ne tartsak többet? Megfordult a fejemben, mert napi rendszeres gondozás kell nekik, nyilván, jókora kötöttség.... aztán most meg élvezzük a finomságokat, bármi kerül az asztalra , orjaleves, szalonna, pörkölt, vagy éppen thai kaja a tarja részből, mindig odavagyunk a gyönyörtől, olyan mennyei és nem hisszük el, hogy ilyen is lehet egy hús, vagy bármi! Akkor megint kedvet kapok, nem szabad ezt feladni! A tanyához hozzátartozik és kész! 4 malac nem a világ, csöves kukorica, takarmánytök majdcsak megterem az idén is! Meg a sok fű, a hullott gyümölcs, amit összeszednek, lelegelnek...
Na indulás, a rőzsét biztos fel kell aprítani és olyan szépen süt a nap, megkeresem a metszőollót :))