Találkozások

Játszótéri találkozás volt, én az unokámban gyönyörködtem, ő meg a fiacskájában. Arról beszélt, amit kineziológusként tapasztal mostanság az emberek zöménél. Attila, ne lapozz, nagyon összevág a két mondanivaló, a Tied és Zsuzsié! Az ő meglátása is az, h a magyar ember ereje az összefogásban van! Mi nem léphetünk előre másként! Ezek ugyan még gyerekcipőben járnak, az összefogások, de ő már lát kezdeményezéseket, kis csoportokat, alakuló MAGocskákat. Ennek szívből örülök. Arról is beszélt, h az egyes embernek előbb csendben, mondhatni magányban kell élnie, ha nem is a szó szoros értelmében, de magával kell tisztába jönnie, letisztulnia, tudatosítani  mit akar, mire képes, mi az amit a szíve diktál! Aztán pedig megtalálja a "neki való" emberek társaságát. Ez így ésszerűen is hangzik, de először elkezdtem aggódni, h jó-jó, csak ki ne csússzunk az időből! Továbbgondolva, milyen időből? Hiszem, h nem csúszunk ki semmiből, észnél leszünk, MAGunknál leszünk és rohadt nehezen, de kezünkbe vesszük végre a sorsunkat! Rengeteg ember van már aki így gondolkozik, Attila igazad van, máskülönben mért olvasnánk annyian a blogodat!!! Lehet, h még tele a gatyánk, de a hócipőnk ugyanolyan tele!

A másik egy fiatal srác a biopiacról. Egy asztalhoz kerültünk, ő most tanyasi tojást, cukorborsót árult, én meg beájultam a gyönyörtől, ahogy hallgattam őt! Van spiritusz a csávóban! A kérdésre, h ő "egyébként" mivel foglalkozik : hát ezzel! Főállásban, igen. Az asszony még bejár a városba dolgozni, fodrász, de egyformán imádják az önellátó, tanyasi életmódot, a biokertet, az állatokat! Ebben nincs vita! Így másban sem. A srác a nagyszüleitől "fertőződött" meg, ők éltek a tanyán valamikor, innen a vonzódás. A lány pedig ráérzett az ízére. Ez annyira jó! Öröm volt hallgatni, mennyi terv van, nehéz is sorrendbe rakni, mindet egyszerre szeretné! Azt, hogy nem a levegőbe beszél, mutatja a gyönyörű és finom portéka. Sok erőt, sikert fiú! :o))