2011. szeptember 26., hétfő

Ha elvetettem ....

... arathatom le! Ha kézzel, hát kézzel. A kukorica szépen beérett, zörgős, szárazra, jobb nem is lehetne!
Tavasszal kicsit nagy falat volt a kézi vetés, így mindenképp kombájnos aratást terveztem, pont úgy, mint más években. Igen, de eddig még nem volt disznóm, most meg van ez a 4 mangalica és imádják a frissen tört csöves kukoricát. Jókora területet letörtem már nekik, így a maradékra már nem érdemes kombájnt hívni.
Most ezzel foglalkozom szabad perceimben, kirohanok a kukoricába és vödörbe, zsákba töröm a csöveket. Így még ki tudom válogatni a szép fehér, vagy épp lilás-rózsaszín csuhét, egy külön zsákba gyűjtve, hátha végre sort kerítek arra a bizonyos csuhéfonásra, amire évek óta  készülök. Kikerestem pár oldalt a neten, meg lehet tanulni belőlük az egyszerűbb tárgyakat elkészíteni. Imádom a szakajtókat és vhogy mindig meg is találtak, már jó sok van belőlük. A nyárnak volt egy időszaka, amikor kb 8 féle gyógy-és fűszernövény száradt egyszerre, ilyenkor nagyon jó szolgálatot tettek. Mindegyikbe pakoltam vmit utószárítani. A gyümölcs, a zöldség is jóval tovább áll el ezekben. Remélem a tél meghozza az első saját készítésű csuhécsodát :)) Az alapanyag már gyűlik. Visszatérve a kukoricatöréshez, az egy szem kutya és a két szem cica ide is velem tartanak. Hallok ám vmi cincogás-zajt, hát a Cirmos már elkapta magának a reggelire valót! 11 óra fele már rendesen karmol, szúr, vág a kukorica szára, lassan abbahagyom a munkát, majd reggel kijövök megint, akkor sokkal kellemesebb. Régen anyám mindig fehér, hosszúujjú férfiinget adott rám a töréshez, abban nem karmolódtam össze, mint most a pántos pólóban! Így viszont még barnulhatok is! Na, valamit-valamiért... :))

2011. szeptember 13., kedd

Áramlás

Néha azért ugrok ki hajnalban az ágyból, mert megálmodtam egy szappant, egy új összetevőt, illatot, színt, ilyeneket. Alig várom, h gyorsan megetessem az állatokat, rendrakás és indul az "alkotás"! Evésről, minden másról ilyenkor természetesen megfeledkezek :)) Ami viszont nem felejthető, az a rengeteg szappan, ami így lassan kiszorul már a tanyából és ha a gyerekek, unokák érkeznek, akkor át kell rendezni a fél házat (vagy az egészet :)) Egy kinezes barátnőmnek meséltem erről, ő azt mondta, vigyem ki bátran a helyi fesztiválra a hétvégén, menjenek azok a régebbi szappanok, találják meg új gazdájukat, én meg újabb lendületet kaphatok a készítéshez! Induljon be az áramlás! Edina is biztatott! És beindult!!! Jaj, annyira boldog vagyok, h megint van pár üres doboz, amit megtölthetek újabb finomságokkal :o)) (Apró örömök az életben : ))
Ezekről beszélek én itt :