Visszagondolva...

...igen, amikor egy évvel ezelőtt már a masszírozóágyat is kihoztam a tanyára, tudhattam és talán tudtam is, hogy ide bizony jóval, sokkal kevesebb vendég tud majd kijönni. Fene se érti, de ettől mégse akaródzott kétségbeesni, sőt, vmi különös izgalom, várakozás volt bennem, ugyan mi lesz az, mit fogok majd kitalálni, hogy az élethez, a végtelenül egyszerű élethez is szükséges pénzt előteremtsem! Villanyszámla itt is van, telefon, internet, ezek még fontosak, a boltokba már nem sok pénzt hordok, jó kis deviza hitelem viszont nekem is van, lassan ideje is lesz hátat fordítani  a szemét banknak, olyan gusztustalan amit csinálnak, ebben is egy nagy összefogásra lesz szükség, h együtt pereljük be őket, minél többen! Mert vissza akarom én fizetni a hitelt, persze, hogy vissza! Csak épp nem a tízszeresét a fenébe!
Elkanyarodtam. Szóval belefogtam én mindenbe. Baromfit tartottam, lekvárokat főztem, kertet műveltem és művelek, az ólban hízik a 4 mangalica. Bodzavirágzás idején jött az ötlet, irány a Biopiac, ezzel a finomsággal érdemes lesz próbálkozni. Meg az aktuális zöldség-gyümölcs felesleggel. aztán újabb szörpökkel, mint citromfű, hárs, menta, bodzabogyó és gyógynövény-szörpökkel. A szomszéd tanya földjén, amit a Gyuri kaszál szépen, rendszeresen, olyan csoda növények nőnek, ihaj! Friss, zsenge csalán, pitypang, kis parlagfű. Na ezekből gyűjtöttem egy nagy bokrétára valót, a fejemben meg már ott keringett egy újabb szörprecept, ezekhez a füvekhez kevertem még szárított bodzavirágot, csipkebogyót, aszalt barackot, citromkarikákat. Beáztattam őket, majd másnap az egészet felmelegítettem, leszűrtem. Nádcukorral ízesítettem, gyerekek! Isteni finom lett! A köv. piacon mind elkelt! Végtelen hálát érzek a természet adta finomságokért, szinte a kert a mező nyújtja most számomra a megélhetést! Néha felnézek az égre a gyógynövényportya közben és boldog vagyok, amiért így élhetek! Mennyi ember élvezi a finomságokat amit itt készíthetek a "semmiből"! Semmi? Minden!
Éhesek a mangalicák, de elfogyott a kukorica. Venni drága 8 ezerért. Nosza ott az új termés, félig már be is ért! Töröm a csöveket, közben szebbnél szebb tökökbe botlok, szedek azt is nekik, lakjanak jól. Amíg ezzel bíbelődök, ők kint futkosnak, összeszedik a hullott gyümölcsöt, dagonyáznak a saját maguk által kitúrt mélyedésben. Azt mindig megtöltöm vízzel, ők meg nekifutásból, óriás cuppanással vetik bele magukat a friss pocsolyába :o)) Én is élvezem, nem csak ők! Kapok is egy jó adagot a képembe, ha el nem ugrok időben, mert azt ugye le is kell rázni magukról :o)) Aztán még plusz almát, plusz füvet kapnak, néha görögdinnyét, újabb tök adagot, amíg ki nem pukkadnak. Akkor végre indulhat a szappankészítés! Családi igények kielégítésére indult, de túl vagyok a 38. féle-fajta szappan készítésén. Ez vmi csoda! Meg a szappankészítők tábora is! Segítőkészek, kedvesek, szerények és pazar dolgokat alkotnak! Az egyik szappanos-blog alcíme : Boldogok a szappankészítők... :o)) hm... tényleg boldogok! Azt az izgalmat, hogy végre kivegyem a szappant a formából és szeletelhessem! Nézzük milyen lett? Juuuj és milyen illatos és jó színe lett! Tegnap a piacon mindenki a rózsaszappant vitte! Pedig ott volt még 20 féle! Ez már a rezgés műve? Nekem az volt a nagy kedvencem! Jóhogy másnak is, nem? Most itt tartok, szappanok, szörpök. Az első vásárlók már visszatértek (szerencsére nem reklamáció célból :o)) tetszett a portéka! Az első kis rendelések is befutottak, jók ezek a kecsketejes szappanok. Hát.... szorítsatok... :))