A februári nagy hóban szappanjaim már az Ünnepre készülnek.
Túl merész vállalkozás volt?
Nagy-örömmel, szeretettel készültek ... megmelengettek :)
Margó vagyok. Pár éve "tanyalakó". Időnként túlcsordul bennem a mondanivaló, az érzések amik itt érnek ebben a miliőben, ezeket szeretném Veletek megosztani. Tartsatok velem :o))
2012. február 10., péntek
2012. február 4., szombat
Csak a feketerigó...
Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.
Ez a vers 2 dolog miatt jutott ma eszembe. Reggel egy feketerigó szökellt ki a hófehér havas udvarra az eresz alól :)
A másik, hogy ilyenkor a gyerekekkel, kis Marcival az Alma együttest hallgatjuk, ők is tüneményesen adják elő ezt a megzenésített verset.
Hát... betemetett ... bárhova nézek a tanya körül minden-minden hófehér (kivéve persze a feketerigót :)
A tyúkok, gyöngyösök még most dél fele is az eperfán csücsülnek, nem mernek lejönni.
Csalogattam kukoricával, búzával... semmi. Na majd megéheznek jobban és lejönnek.
Fölmentem a padlásra is, ilyenkor ugye egy jó gazda fölmegy :) a padlás jobb fele hómezővé alakult, mindenféle alakú kisebb-nagyobb buckával, jajjaj, gyorsan betömködtem a nagyobb réseket a cserepek közt. Olyan vízszintesen fújja a szél a havat, minden kis rést megtalál, hogy befújja. Én is találtam valamit, a jó kis szánkót!!! Le is hoztam, dolga lesz!
Kemence, kazán kifűtve, sütőtök sül a kemencében én meg szabira küldöm magam! Nem kell mindennap tüsténkedni, alkotni, matatni, esik a hó, irány a kemencepadka és egy forró tea, meg a gyönyörű kilátás a tájra.
Ennyi ma elég is lesz. Persze, ha kis Marci mégis ki tudna jönni a városból, akkor beüzemeljük a szánkót, az biztos!
erdőt, mezőt rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.
Ez a vers 2 dolog miatt jutott ma eszembe. Reggel egy feketerigó szökellt ki a hófehér havas udvarra az eresz alól :)
A másik, hogy ilyenkor a gyerekekkel, kis Marcival az Alma együttest hallgatjuk, ők is tüneményesen adják elő ezt a megzenésített verset.
Hát... betemetett ... bárhova nézek a tanya körül minden-minden hófehér (kivéve persze a feketerigót :)
A tyúkok, gyöngyösök még most dél fele is az eperfán csücsülnek, nem mernek lejönni.
Csalogattam kukoricával, búzával... semmi. Na majd megéheznek jobban és lejönnek.
Fölmentem a padlásra is, ilyenkor ugye egy jó gazda fölmegy :) a padlás jobb fele hómezővé alakult, mindenféle alakú kisebb-nagyobb buckával, jajjaj, gyorsan betömködtem a nagyobb réseket a cserepek közt. Olyan vízszintesen fújja a szél a havat, minden kis rést megtalál, hogy befújja. Én is találtam valamit, a jó kis szánkót!!! Le is hoztam, dolga lesz!
Kemence, kazán kifűtve, sütőtök sül a kemencében én meg szabira küldöm magam! Nem kell mindennap tüsténkedni, alkotni, matatni, esik a hó, irány a kemencepadka és egy forró tea, meg a gyönyörű kilátás a tájra.
Ennyi ma elég is lesz. Persze, ha kis Marci mégis ki tudna jönni a városból, akkor beüzemeljük a szánkót, az biztos!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)