Elmúlt Anyák napja, gyermekeim, unokáim felköszöntöttek. Fantasztikus nap volt!
Hosszú forróság, szárazság után ma reggel csendesen szemerkélő esőre ébredek. Behordom a napozópárnákat, egyebeket, megnézem a kiültetett palántákat, bíztatom őket, kitartás, itt az eső, már minden rendben lesz!
Olyan csendesen esik, hogy pizsamában, köntösben kiülök a kerti tó mellé egy padra, a nyírfa alá.
Na végre, hogy ide kerültem!
Az a látvány van a szemem előtt, amire azóta vágyom, amióta itt élek.
Egy ligetes, üdezöld, csupavirág nyugalom.
Cseresznyefa rengeteg terméssel, virágzó gesztenye, fűzfák, nyírfák, bodzabokrok, piros pipacs, fehér apró margaréta. A tóparton a sok féle virág, főleg irisz, most kezd teljes pompába merülni!
Vadgalamb iszik a tóból, a többi madár most csendben van, mintha az esőt várná.
Csend, béke, nyugalom.
Szóval, lehetnék akár boldog is!
Na, nézzük mit teremtek még, milyen problémát, hogy azért nehogy már jól érezzem magam!
Olvastam, hogy magunk teremtjük a gondok 70 %-át. Néha úgy érzem verem a 100-at!
Tudok én, ha akarok!
Magam döntöm el, reggel milyen lábbal kelek, milyen legyen a napom! Indulhat jól, rosszul!
Általában a jókedv mellett döntök, az öröm, a hála mellett!
Biztos kell néha ez a mocorgós kisördög is... de majd mindjárt jól a körmére nézek! :)))
