Napforduló, tűzgyújtás,fénylánc

Évek óta olvasok róla, hogy dec.21-én összejönnek az emberek, kisebb-nagyobb tüzeket raknak az ország különböző pontjain, azonos időben. Mindig nagyon megkapó beszámolókat olvastam róla és elképzeltem amint egyszer a sok apró láng összeér....amint az emberekben a szeretet egyszer csodamód egy igazi összefogásban nyilvánul meg. Ehhez tudom, csoda kell, de mért ne lehetne?

Szállingózó hóesés, caplatok át a lucernaföldön, irány a távolsági buszmegálló! Pontosan jön a busz, éljen, még át se fagytam, szét se áztam! Bevackolódok az ülésbe... jó ez a nap, meghozták a tüzifát, a tekintélyes illóolaj rendelést a szappanokhoz és még ki is tudtam fizetni :)) Hoppá, de beállt egy traktor a szántóföldre szántani, ajaj, ez már nem volt "betervezve", most mi lesz? Végül olyan baráti volt az ár, semmi gond! Fülig ér a szám a buszon is, boldog vagyok és a java még csak most jön!
A TŰZ!
Mint országosan, itt is 5-kor gyújtottunk, imák, könyörgések, aztán volt még pár perc az országosan megbeszélt himnuszig.... sok ismeretlen ismerős, kézfogás, ölelés. A himnusz már a lelkünkből szólt és "odafent" összeért, az tuti! Ó,... egy csoda volt!
Aztán Székely Himnusz, táltos dobolás, énekek, a tűz nőtt, terebélyesedett! Törtünk a kovászos erdélyi cipóból, bor, sütemény, ölelés, elköszönés ÁLDÁS!
Isten áldd meg a magyart!!!